Az új médiatörvény A jobb szolgáltatások miatt a blog külföldre a Google-höz költözik. Ha így mennek tovább a dolgok, én is követem záros határidőn belül.
Ha már egy színésznő képeit teszitek fel, akkor legalább a vízjelet vágjátok le a kép aljáról! Úgy talán kihívás lesz kiszúrni, hogy kamuprofil. Esetleg még a Tineye-t is használni kell.
Angolul kevéssé tudóknak: Úgy tűnik, a fiatal Mo durván bulizott. Mohammed: "Au. A tegnap esti datolyabor durva cucc volt. Aaaannyira be fogom tiltatni!"
Uff, Gerusz voltam.
U.i.: Igen, ez sok embernél levágja a biztosítékot. És?...
2010. április 21., szerda, 23:55:55 5 komment
254 betöltés
A mai post kissé kevésbé lesz filozofikus, inkább gyakorlatias-ismeretterjesztő lesz. Ahogy a címe is mutatja, arról fog szólni, hogy honnan nyerjük a kettőharmincat.
Természetesen erőművekből. Az erőművek fő jellemzője, hogy mozgási energiát alakítanak elektromos energiává, indukciót felhasználva. Persze léteznek olyan módszerek, amivel közvetlen fényt, hőt, esetleg nukleáris energiát alakítanak elektromos energiává, de ezek nem elterjedtek, főleg nem a nagyipari energiatermelésben.
Az erőművek legelterjedtebb típusa fosszilis energiahordozók (magyarul: kőszén, kőolaj, földgáz) elégetésével termel hőt. A hővel vizet forralnak, a víz nagy nyomású gőz formájában távozik a tartályból, megforgat egy gőzturbinát, a gőzturbina meghajtja a generátort és kijön az AC, három fázisban. Ilyen egyszerű, és igen, tulajdonképp nem sokkal léptük túl vele a XIX. századot.
Hogy ezekkel az erőművekkel mi a gond? Hát elég ránézni a post illusztrációjára. A fosszilis energiahordozók elégetésével különböző oxidok kerülnek a levegőbe. Persze lehet vitatkozni arról, hogy az így kikerülő szén-dioxid (ami a kikerülő gáz többségét alkotja) mennyire gerjeszti a globális felmelegedést, viszont az tuti, hogy a nitrogén-oxidoknak, na meg a kén-oxidoknak és a szén-monoxidnak semmi, de semmi keresnivalója nincs a légkörben. Mérgezőek, savas esőt gerjesztenek, stb... A fosszilis erőművek közül egyébként még a földgázzal működő erőművek a legtisztábbak.
Az erőművek másik jelentős típusai az atomerőművek. Igen, amik ellen a sötétzöldek annyira tiltakoznak, főleg Csernobil óta. Pedig összességében a nagyipari energiatermelést legtisztábban atomerőművekkel lehet megoldani. Ennek is sok változata van, de ami a közös bennük, az az, hogy egy folyamatosan kritikus állapotban tartott irányított láncreakcióval (igen, az atomerőmű normális állapota a kritikus állapot, ha kritikus főlé megy, akkor lassítanak rajta, ha kritikus alá megy, akkor viszont egy idő után leáll, ezért felgyorsítják) egy belső vízkört forralnak fel, ami egy szekunder kört melegít (így a szekunder kör vize már nem radioaktív), a szekunder kör vize pedig ugyanúgy gőzzé alakulva generátort pörget. Az atomerőmű hűtőtornyán elpárolgó, illetve az erőműből kifolyó víz valójában a tercier kör vize, amivel a szekunder kört hűtik.
Az atomerőművel a fő gond az a hulladék elhelyezése. A hulladék ugyanis még évszázadokig is radioaktív marad. A mai technológiával szerencsére már meg tudjuk oldani a raktározását: egy földrengésbiztos kőzetben elég mélyre fúrt üreg aljáról már nem jön fel mérhető sugárzás, főleg úgy, hogy az ott elhelyezett radioaktív hulladékot először megolvasztva üveggel együtt egy tartályba öntik, utána bebetonozzák. A biztonságra egy atomerőműnél pedig (főleg Csernobil után) fokozottan ügyelnek - egy modern atomreaktor azt is kibírja radioaktív anyag szivárgása nélkül, ha belecsapódik egy repülő.
Éppen ezért irracionális a sötétzöldek tiltakozása: bár a emberiség a történelmi hibáiból nem szokott tanulni, de a történelmet politikusok írják. A mérnökök nem tipikus emberek, tanulnak az elődeik hibáiból, valamint a Murphy-törvény értelmében mindent túlbiztosítanak, főleg, ha a hibának katasztrofális következményei lehetnek. A modern vezérlőrendszerekkel egy újabb Csernobil esélye lényegében elhanyagolható. Emellett persze érdemes megnézni Franciaországot: az energiájuk 78%-át atomerőművekből szerzik, és lám, még élnek és nem növesztettek még egy pár kart...
Ugyan jelentősen átalakítja a tájképet, ezért sok helyre nem javasolt, de még így is tisztának mondható energiaforrás a vízerőmű. Ez úgy készül, hogy építenek egy marha nagy gátat. A gát mögött a folyó felduzzad, lásd: Tisza-tó. A gáton vannak nyílások, amin átfolyik a víz, menet közben megpörgetve néhány turbinát, amik a generátorokat forgatják meg, és lőn elektromosság. Ezekkel kapcsolatban olyan kifogások szoktak felmerülni, hogy valóban egy méretes tavat hoz létre, valamint ha a gát átszakad és az emberek voltak olyan hülyék alatta, hogy várost építenek a folyó mellé, akkor pá-pá város. Lásd legutóbb: New Orleans. Tájvédelmi körzetre tehát nem javallott, viszont egy magas vízhozamú folyóból tiszta energia nyerhető. Vízerőművekből nyeri az energiájának túlnyomó többségét Svájc.
Sok helyen látni szélerőműveket. Nagy szélmalmok, amiket a szél megforgat (általában úgy vannak tervezve, hogy elég kis szélre is reagáljanak), a malomkerék megforgatja a generátort, ami áramot termel. Szélerőművekkel ugyan ki lehet egészíteni az elektromos hálózatot, de csak ezekre nem lehet építeni, ugyanis szél nem mindig van.
A fosszilis erőművekhez hasonlóan működnek a zöldebb biomassza-erőművek, amik lényegében növényi hulladékot égetnek. Ezeknek az anyagmérlege semleges, hiszen csak olyan jut a légkörbe, amit azelőtt növények már megkötöttek. Hatásfoka ugyanakkor elmarad a fosszilis erőművekétől.
Egy másik népszerű zöld alternatíva a naperőmű. Ennek két változata van. Az egyik a napkohó: tükrök segítségével a nap sugarait egy viszonylag nagy területről egy pontba koncentrálják egy torony tetején. Ott ezzel vizet forralnak, az turbinát forgat, az meg generátort... ismerős a sztori. A másik félvezető-alapú napelemekkel közvetlenül termel áramot. Ezeknek a közös problémája, hogy 1. csak nappal működnek, 2. akkor se mindig. Éppen ezért csak kiegészítő energiaforrásnak alkalmasak. A napelemekkel pedig még az is gond, hogy egyenáramot termelnek, így inverterekkel lehet csak a hálózatba táplálni.
A zöldek által leginkább hangoztatott harmadik alternatíva (főleg itthon) a geotermikus erőmű. Működése pofonegyszerű: ahol magas a geotermikus grádiens (tehát gyorsabban melegszik a kőzet, ahogy fúrsz lefelé), ott kell fúrni két mély lyukat, amik az alján össze vannak kötve (valahogy U, vagy V alakban). Az egyik járaton lepumpálod a vizet, a másikon feljön a magas nyomású szuperforró víz, ami egy kicsit alacsonyabb nyomásra helyezve gőzzé alakul, innentől turbinás sztori. Ennek a módszernek két hátránya van: a próbafúrások, amikkel meg lehet találni a megfelelő helyeket költségesek, a hosszútávú hatásai pedig nem ismertek.
Magyarországon az energia 40%-a Paksról jön, a többit fosszilis erőművekből fedezzük. Az EU-célkitűzés az lenne, hogy az energia 20%-át fedezzük megújuló energiaforrásokból, de ez sajnos irreális. Éppen ezért fontos, hogy lehetőleg takarékoskodjunk az energiával (LED-izzó, stb...), hiszen a nagyobb részét még mindig a legszennyezőbb módon nyerjük.
Remélem, némileg tisztába hoztam mindenkit az erőművekről.
Uff, Gerusz voltam.
U.i.: a fúziós erőművekről korábban írtam, de mivel ezek még fejlesztés alatt, illetve kísérleti fázisban vannak, ezért itt nem említem őket.
„Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója, minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt - azon a porszemcsén a napsugárban függve. A Föld csak egy nagyon apró színpad a hatalmas kozmikus arénában. Gondoljanak a folyókat megtöltő vérre, melyet a tábornokok és császárok ontottak ki dicsőségben és diadalban, hogy ők lehessenek a pillanatnyi urai eme pont töredékének. Gondoljanak a végtelen kegyetlenségekre, amit a pont egyik oldalának lakosai okoztak a másik sarok tőlük alig különböző lakosainak, hogy milyen gyakoriak a félreértések, hogy mennyire erős a gyilkolási vágy, hogy mennyire heves a gyűlölet. Az alakoskodás, az elképzelt önnön fontosságunk, a lázálom, hogy valamiféle kiemelt helyünk van a Világegyetemben, mindez kérdőre vonható ennek a fakó fénynek tükrében. Bolygónk egy magányos pötty a mindent körülölelő kozmikus sötétségben. Az ismeretlen homályában, mindezen hatalmas térben, semmi utalás nincsen arra, hogy valahonnan segítség érkezhet, ami megmentene minket önmagunktól. Jelenleg a Föld az egyetlen, mely képes szállást adni az életnek. Semmi más nincsen, legalábbis a közeljövőben, ahova fajunk áttelepülhet. Látogatni, igen. Letelepedni, még nem. Szeretik vagy sem, ebben a pillanatban a Föld az a tér, ahol helyt kell állnunk. Úgy tartják, hogy a csillagászat alázatosságra nevelő és jellemfejlesztő tapasztalat. Talán nincsen jobb mód bemutatni az emberi beképzeltség ostoba mivoltát, mint ez a távoli kép az apró világunkról. Számomra ez kiemeli annak felelősségét, hogy kedvesebben bánjunk a másikkal, hogy megtartsuk és ápoljuk eme halványkék pöttyöt, az egyedüli otthonunkat, melyet valaha ismertünk.”
Carl Sagan
Uff, Gerusz voltam.
U.i.: most nincs, Carl elmondott mindent. Ja, talán csak annyi, hogy A Föld Napja még mindig április 22-én van.
2010. április 19., hétfő, 19:50:07 3 komment
135 betöltés
Igen, megint geek vagyok :)
A "Total Perspective Vortex" a Galaxis Útikalauz Stopposoknak c. regényfolyam egyik eszköze (gőzöm sincs, hogy magyarra hogy fordították...). Ott ez a legkegyetlenebb kínzóeszköz. És hogy mit tesz? Megmutatja az embernek, hogy az Univerzumban mennyi jelentőssége van.
Íme, ez a legközelebbi, amit mutatni tudok:
Igen, ennyik vagyunk. Egy porszem egy atomjának egy elektronjánál is kisebb részecskék a kozmikus sivatagban. Ez a videó azért helyére teszi az embert, nem?...
Április 22-én lesz idén A Föld Napja. Erre készítek mindenkit ezzel a videóval. Így talán látja mindenki, hogy miért is kéne vigyázni a Földre: ugyan itt egy hatalmas világegyetem, de elhanyagolható az esély arra, hogy még a mi életünkben kijutunk.
Uff, Gerusz voltam.
U.i.: van egy olyan ismerősöd, aki el van szállva magától, aki azt hiszi, körülötte forog a világ, aki azt hiszi, hogy mindennek és mindenkinek csak őt kell kiszolgálnia? Mutasd meg neki ezt a videót!
